José Luis Molina 2001: Társadalmi kapcsolathálók elemzése. Egy bevezetés.

 

El análisis de redes sociales. Una introducción. Barcelona: Editions Bellaterra. 2001.

 

 

A könyvből a Bevezetést magyarra fordította:

Domonkos Orsolya

és Hári Péter 2002

 

Jelen fordítás Letenyei László településkutató módszertani előadássorozata céljaira készült (Szegedi Tudományegyetem, Szociológia Szak.).  

A fordításból idézni stb. csak a fordítók engedélyével lehet.

 

 

 

Tartalom:

 

Bevezetés, 11

 

1.      Társadalmi kapcsolathálók vizsgálata, 13

-         Előzetes definíció

-         Kapcsolati hálók vizsgálata: technikák vagy paradigma?

-         Kapcsolati hálók vizsgálatának fejlődése

 

2.      Kapcsolatháló-elemzés napjainkban 37

-         Virtuális közösségek

-         Exchange Networks

-         Vizualizáció, ábrák és programok

-         A politikai cselekvés/tevékenység kapcsolati hálói

-         Egészség, AIDS

-         Társadalmi megismerés és hálók

-         Személyes hálók, közösségek, kölcsönös munka

-         Hálók fejlődése

-         Statisztikák és módszerek

-         Társadalmi tőke

-         Szervező dinamikák

-         Kapcsolati hálók Spanyolországban és Latin-Amerikában

 

3.      A társadalmi kapcsolatháló-elemzés módszerei és technikái, 59

-         Szociogramok és mátrixok

-         A vizsgálati egység definíciója

-         A minták lehetőségei

-         Adatgyűjtés

-         Kohézió vagy megegyezőség

-         Kohézió mértékei

-         Strukturális egyenértékűség technikái

-         Konszenzus vizsgálata

-         Vizsgálati programok és a kapcsolati hálók vizualizációja

 

Irodalom, 101

Bevezetés

 

Ez a munka azoknak szól, akik érdeklődnek a társadalmi kapcsolathálók vizsgálata iránt és szeretnék azt kutatási terveikbe beiktatni. Célja, hogy körülbelül félúton helyezkedjék el egy egyszerű bevezetés és a tudományág szisztematikus bemutatása között. Éppen ezért kerültek benne összegyűjtésre a leginkább alkalmazott kutatási módszerek és hozzájuk kapcsolódva, könnyen bemutatható gyakorlati esetek. A témában elmélyülni szándékozó olvasónak rendelkezésére áll Wasserman és Faust igen részletes munkája (1994).

A szöveg 3 fejezetből és egy általános bibliográfiából épül fel. Az első fejezet a tudományos alaptételeket vizsgálja, így például e sajátos megközelítés történelmi kialakulásának folyamatát. A második fejezet a kapcsolathálók vizsgálatának különböző témaköreit, a harmadik fejezet a leginkább alkalmazott technikákat és módszereket - így például a hálók vizsgálatára és bemutatására képes számítógépes programokat - tárgyalja.

Őszintén reméljük, hogy ezen írás hozzájárul majd a megközelítés Spanyolországban és Latin-Amerikában való elterjedéséhez.

 

 

1. Társadalmi kapcsolathálók vizsgálata

 

Első definíció

 

A társadalmi kapcsolathálók vizsgálata különböző elemek (személyek, csoportok, szervezetek, országok, események) kapcsolatát kutatja. A hagyományos eljárásoktól eltérően, melyek a viselkedést társadalmi osztálytól vagy épp szakmai hovatartozástól teszik függővé, a társadalmi hálók vizsgálata a kapcsolatokat helyezi a középpontba, nem az egyes elemek jellemzőit.

A társadalmi kapcsolathálók vizsgálata tehát kapcsolatok adataival dolgozik. Kapcsolati adaton az egyes elemek közötti köteléket értjük (Wasserman és Faust 1994). Ilyen kötelék lehet két ország közötti kereskedelmi tranzakciók mennyisége, egy politikai párt gyűléseinek látogatása, vagy egy személynek egy másik személy iránt táplált ellenséges érzésének egy négyfokozatú skálán történő értékelése (semmilyen, kicsi, nagy, nagyon nagy). Az első esetben az elemek országok, a kapcsolati adat pedig a kétoldali kereskedelem. A második esetben az elemek a kérdéses személy és az esemény (a gyűlés), míg a kapcsolati adat a részvételek száma. A harmadik esetben az elem a két személy, a kapcsolati adat pedig az értékelés, melyet az egyik személy végez, figyelembe véve érzelmeinek együttesét.

Az elemekből és a köztük kialakult kapcsolatokból lehetséges egy hálót alkotni (világkereskedelmi hálót, politikairészvétel-hálót, ellenség-hálót). Ez a háló meglehetősen eltérő jelenségek bemutatására alkalmas. Az információk forrásai is meglehetősen eltérőek lehetnek, aszerint, hogy a Kereskedelmi Kamara által kibocsátott statisztikai információkról, a titkosszolgálatok adatairól, vagy személyes tapasztalatokról van-e szó. Ezek a források lehetnek objektívek, mint például a kereskedelmi tranzakciók deklarált étéke, vagy a példánkban említett politikai gyűlésen való részvételről szóló regisztráció; vagy abszolút szubjektívek, mint például egy embernek egy másik emberhez fűződő kapcsolatának megítélése, értékelése. Másrészről, a kapcsolati adatok lehetnek könnyen hozzáférhetőek (időszaki folyóiratok), szélsőségesen nehezen megszerezhetőek (mint a második esetben), vagy kétes megbízhatóságú forrásból származóak (mint például, ha megkérdeznek valakit, táplál-e negatív érzelmeket főnöke iránt). Végül, elemek ugyanazon sorozatán belül különböző kapcsolatokat mérhetünk, így ugyanazon szereplőkkel különböző kapcsolati hálókat alkothatunk: országok közötti diákcsere-kapcsolat, internetes üzenetáradat, beruházások mennyisége...

A társadalmi kapcsolatháló-elemzés ilyen típusú információkkal dolgozik. Ennek ellenére a leíró jellegű változók ugyanúgy részét képezik az elemzésnek. Semmi sem tiltja, hogy a kultúra, vagy a nyelvészet területével, a múlttal és a vallással kapcsolatban említsük a kereskedelmi árucikkek, a tanulók, a kommunikáció és a tőke országok közti áramlását. A politikai ideológia és a beruházások mértéke segíthet a párt gyűlésein való részvétel megértésében, mint ahogy az etnikai hovatartozás vagy a kor segíthet két személy között létrejött szembenállás magyarázásában.

Ezen a ponton fel kell tenni a kérdést, hogy a kapcsolathálók vizsgálata a társadalmi valóság tudományának egy megkülönböztető megközelítése, vagy hagyományos kutatások előtt állunk, melyek csak beépítik a kapcsolati adatok vizsgálatát a valóság pontosabb értelmezése céljából. A kérdés nem eldöntött. Számos szerző úgy tartja, hogy a kapcsolathálók vizsgálata egy új paradigma, mely képes a társadalom struktúrájának meghatározására és jellemzésére, nemcsak metaforikus, hanem operatív formában is.

A mi nézőpontunk szerint ez a bizonytalanság annak köszönhető, hogy egy még kialakulófélben lévő megközelítésről van szó. Ilyen körülmények között a módszertani és statisztikai szempontok súlya még nagyon jelentős. Például a társadalmi kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó folyóirat, a Social Networks 100 cikkének elemzésekor az derült ki, hogy 42 kifejezetten statisztikával illetve módszerekkel kapcsolatos, megelőzve olyan lényeges témákat, mint amilyen a személyes kapcsolatok területe, a közösségek, vagy a kölcsönös segítség hálói.

 

Témák	Szám
Statisztikák és módszerek Személyes hálók - közösségek- kölcsönös segítség Szervező dinamikák Csere-hálók Egészség/AIDS Megfigyelések, terepmunka és alkalmazások Társadalmi hálók fejlődése Társadalmi tőke Megismerés és társadalmi hálók Vizualizáció, ábrák és programok Politikai hálók Virtuális közösségek	42 14 10 8 6 5 5 3 3 2 1 1
Osszes	100

 

1. Ábra  A Social Networks című folyóirat 100 cikkének tartalma

 

A társadalmi kapcsolathálók vizsgálatával megbarátkozni nem könnyű feladat. Statisztikai adatok ismeretét követeli meg, és minimum rendelkezni kell mátrixok algebrájának és ábrákkal való műveleteknek az ismeretével. Már a kapcsolati adatok megszerzése is, mint látjuk, fáradságos feladat. Éppen ezért a kapcsolatháló-jellegű kutatások mindenképpen egy sajátos státuszt követelnek maguknak, függetlenül attól, hogy önálló elméleti irányzatnak lehet tekinteni vagy sem. Ugyanezt a megkülönböztetett státuszt támasztja alá ennek a kutatási területnek a relatív újdonsága és saját, önálló megnevezése is.

Amint a módszerek és technikák - mint például a számítások és ábrázolásuk számítógépes programjai - fejlődnek, úgy lesz a társadalmi kapcsolathálók vizsgálata is egyre inkább elérhető, úgy épül majd be a társadalom kutatására alkalmas eljárások eszköztárába. Mi, akik egy számítógép nélküli világba születtünk, túljutottunk azon, hogy kis (vagy nagy) programokat írjunk BASIC-ben, PASCAL-ban, azért, hogy aztán standard számítógépes csomagoknak lehessünk használói. Ezért hisszük, hogy e tudományágban is hasonló fejlődést fogunk tapasztalni. A mi esetünkben csak idő kérdése, hogy kifejlődjön egy olyan programcsomag, mely Windows-alapú alkalmazásokat tesz lehetővé.

Mindenesetre megegyezhetünk abban, hogy egy tanulmányt minősíthetünk, mint a társadalmi kapcsolathálók megközelítéséhez tartozó elemet, ha valóságmagyarázásában benne foglaltatik a kapcsolati adatok vizsgálata.

A következő részben a megközelítés tudományos alaptételét fogjuk vizsgálni.

 

 

Társadalmi hálók vizsgálata: technikák vagy paradigma?

 

A társadalmi hálók vizsgálata felfogható egy, a társadalmi struktúra formális leírására tett kísérletként. E megközelítés mögött létezik egy diszciplináris koncepció, mely a társadalomtudományokat nomotetikus tudományokként kezeli, hasonlóan, mint a természettudományokat, melyek struktúrákat, tehát elemek kölcsönhatását és elhelyezkedésük szabályszerűségeit hivatottak vizsgálni. Nem meglepő, hogy Radcliffe-Brown cikke, mint a megközelítés egyik előfutára, az „On Social Structure” címet viseli:

        

Az én természettudományokról alkotott koncepcióm a világ bennünk érzékek által felfogott struktúrájának szisztematikus kutatásáé. Következésképpen a fizika az atomok, a kémia a molekulák struktúrájával, az anatómia és a pszichológia az organizmusok felépítésével foglalkozik. Arra akarok utalni, hogy következésképpen kell, hogy legyen egy hely a természettudományok egyik ágának is, mely feladata azoknak a struktúráknak a feltérképezése, melyeknek alapegységei az emberi lények. (222. o.)

 

Az antropológia (vagy Radcliffe-Brown szavaival: az összehasonlító szociológia) ezen koncepciója, mint a természettudományok egy, a társadalmi struktúrák jellemzőinek feltárásában érdekelt ága, elhatárolódott a kultúrától, mint a tudományág kutatásának tárgyától, és az emberi lények közötti kapcsolati hálókra összpontosított. Az együttműködő csoportok közötti kapcsolatok struktúrájának elemzése nem merítené ki a kutatás tárgyát. Ezek a kapcsolatok objektívek, direkt módon megfigyelhetőek és kiindulópontjai a társadalmi viselkedés egy pozitív tudományának. Sajnos a „társadalmi struktúra” illetve „kapcsolatháló” fogalmak Radcliffe-Brown-i és Simmel-i (1950) újraértelmezése metaforikus maradt, nem lehetett azokat a gyakorlatba átültetni. Ahhoz, hogy a metaforából valódi, hatékony módszer váljon a társadalmi struktúra elemzése számára, meg kellett várni, amíg a szociometria és a gráfelmélet fejlődése összekapcsolódik a szociálpszichológusok csoportkutatásainak, a brit antropológiai terepmunka-elméletnek az eredményeivel és a számítógépes eljárások megjelenésével.

Ebben az értelemben figyelemre méltó, hogy a Radcliffe-Brown fejében a társadalmi struktúrákról ugyanaz a kép élt (atomok, molekulák stb.), mint amiről napjainkban írnak.

A kapcsolatok formai jegyei iránti érdeklődés (mely nagyobb, mint a lényeg iránti), a megközelítés egyik megkülönböztető jegye. Clyde Mitchell (1969) világosan kifejezi ezt az igényt:

        

A kapcsolatok felépítése használható a kapcsolatban lévő szereplők viselkedésének néhány aspektusának magyarázására.

 

A társadalmi hálók vizsgálatának koncepcióját, mint paradigmát, Harrison C. White munkatársaival (1976) két programcikkben mutatta be a hetvenes évek közepén. Ezt a koncepciót inkább jellemezte a tárgyak közötti kapcsolat vizsgálatával, a kapcsolati hálók formáinak kihatásai iránti figyelemmel és a társadalmi struktúra leírása iránti érdeklődéssel, semmint a tárgyak jellemzőinek leírásával. A kulturális dimenziónak a megközelítés ilyen formulájában nem volt helye. Barry Wellman (1998), diákjainak és követőinek egyike, a következőképpen védi egy paradigma létét:

 

1.      A kapcsolati struktúráknak fontosabb magyarázó erejük van, mint a rendszert felépítő tagok személyes jellemzőinek.

 

A hagyományos szociológia a társadalmi folyamatokat a biológiai (nem és kor), vagy a szociológiai (szocioökonómiai státusz, politikai cselekvés) minőségeknek és azok statisztikai felhasználásának, mint független, esetleges változóknak az összekapcsolódásából kiindulva magyarázza. Figyelmen kívül hagyja a kapcsolatban lévő egyének kapcsolatainak struktúráját, és arra törekszik, hogy a társas viselkedést, mint egyéni szinten elfogadott normák által meghatározott jelenséget mutassa be. Ezt nevezi Wellman módszertani individualizmusnak.

 

2.      A normák a létező kapcsolatok struktúrájának elhelyezkedésétől függően fordulnak elő.

 

A megközelítések, melyek az egyének által osztott normák alapján magyarázzák a társadalmi szabályszerűségeket, sokkal inkább pszichológiai, mint szociológiai jellegűek, mivel nem veszik figyelembe a korlátozásokat, melyeket a kapcsolatok struktúrája állít a viselkedésnek. A társadalmi hálók vizsgálata számára a normák a strukturális elhelyezkedés következményei, nem az okai.

 

3.      A társadalmi struktúrák meghatározzák a diádikus kapcsolatok működését.

 

A személyek a kapcsolatok struktúrájától függően lépnek kapcsolatba egymással s nem szabadon, vagy esetlegesen.

 

4.      A világ hálókból és nem csoportokból épül fel

 

Ennek a pontnak a megvilágításához elég csupán egy világosan meghatározott határokkal rendelkező csoport, mint például egy vállalat dolgozóinak tanulmányozása, és a személyes kapcsolataik közötti variációs lehetőségek vizsgálata, hogy egyértelművé váljon a más csoportokkal létező kapcsolat, és így hatások teljes hálójának létezése. Az analitikus jellemzőket alapul vevő hagyományos elemzés nem veszi figyelembe a kölcsönhatásokat, melyek túllépik a csoport fogalmának határait. Így például a „vidékről kivándorlók” kategóriája esetében csak a vidékhez fűződő kapcsolatokat veszi figyelembe, megfeledkezve az új városi kapcsolatok létezéséről.

 

5.      A strukturális módszerek kiegészítik és kiszorítják az individualista módszereket

 

A hagyományos szociológia statisztikai megvilágítása kiszakítja a szereplőket társadalmi struktúráikból. Egyre inkább általánossá válnak az olyan tanulmányok, melyek a társadalmi valóságot nem kategorikus, hanem kapcsolati formában igyekeznek leírni.

Az USA-ban a hetvenes években bekövetkezett elméleti és módszertani gyarapodás, egy önálló módszertan és elméleti tételek kifejlődése azt mutatja, hogy itt egy önálló tudományos paradigma formálódik.

Meglátásom szerint azonban ez a tudományos irányzat még meglehetősen esetleges. Gyorsan felvázolok két kérdést, melyek illusztrálják a kapcsolatháló-elemzés gyakorlati problémáit.

Az első a társadalmi hálók vizsgálata által gyűjtött adatok feltételezett automatikus objektivitására utal. Azt mondtuk, hogy a kiindulási pont elemek együttese között létrejött kapcsolatok sorozata. Ha irodában dolgozó személyeknek a viselkedését akarjuk vizsgálni, és megfigyeljük, mi történik, rá fogunk jönni, hogy interakciók tömege zajlik le. Néhány évvel ezelőtt elvégeztem egy csupán 2 napig tartó kísérletet, melyben regisztrálásra került a létező összes interakció, történjen az szemtől-szembe, telefonon, faxon, vagy levélben (az elektronikus posta akkoriban még nem volt annyira elterjedt).

A végeredmény a következő lett:

 

- 165 interakció! 63 csütörtökön, 102 pénteken

- 80 általam kezdeményezett, 59 felém irányuló, 19 a “folyosón talált”, és 7 gyűlésen

- 42 telefonos beszélgetés, 8 fax, 105 szemtől-szembe és 10 levél

- az interakciók közül 77 tartott kevesebb, mint egy percig; 24 kevesebb, mint kettőig; 15 kevesebb, mint háromig...

 

Ez a példa illusztrálja azt az információáradatot, melyben egy kutató úgy érezné, hogy szeretne kapcsolatokat levezetni a közvetlen megfigyelésből. Ennek a megfigyelőnek hozzá kellene tenni az én interakcióimhoz annak a 45 személynek az interakcióját, akivel én ezalatt a 2 nap alatt érintkeztem (7.425 vagy több!), hogy a háló egészének képét megalkothassa.

Következésképpen nem vizsgálunk „kapcsolatokat” szakmai kapcsolat, baráti kapcsolat, családi kapcsolat stb. értelemben; interakciókat figyelünk, melyeket interpretálunk maguk a résztvevők, vagy az informálók segítségével, általánosítunk, és a az általunk felállított kategóriákba soroljuk a megtapasztalt adatokat, hogy el lehessen végezni az analízist. 

Ebben a tényben nincs semmi különös és kiterjeszthető általánosan a társadalomtudományokra. Ennek ellenére fontos, hogy ne veszítsük szem elől, hogy a kapcsolati adatok feltételezett objektivitása hajlamos ugyanarra a problematikára, mint a leíró adatok. A gyakorlatban kicsi az egyenes megfigyelésen alapuló kutatások száma. A leginkább használt eszköz a kérdőív, mint majd a vonatkozó fejezetben lehetőségünk lesz vele megismerkedni.

A második példa a társadalmi kapcsolathálóknak a társadalmi struktúrák leírására való jelenlegi képességére vonatkozik. Annak ellenére, hogy ez a megközelítés képes makro- és mikro-vizsgálatok összekötésére, az informatikai csomagok, melyekből felépülnek, elméletileg csupán néhány ezer elemű hálóval tudnak dolgozni. Egy kisváros potenciális interrelációinak száma - legyen kb. 50.000.000 (N(N-1)/2) - olyan adat, mely jelenleg nem érhető el elemzésünk kapacitása számára. Bár a társadalmi kapcsolatháló-elemzés számítógépes adatfeldolgozási lehetőségei valóban gyorsan fejlődnek, még mindig nem lehetséges ekkora elemszámot vizsgálni, sem pedig a hagyományos statisztikai eljárások szerint mintát venni.

Ellenben, a társadalmi kapcsolatháló-elemzés bizonyított a társadalmi struktúrák leírására való képességet illetőleg, kutatások relative kiterjedt egységeiben. Követve Nadelt (1957) le tudunk írni társadalmi struktúrákat (többes számban) anélkül, hogy egymással való összeillesztődésükre várnánk. Le tudjuk írni átlagos szervezetek, városrészek, társadalmi körök, egyetemi tanszékek, gazdasági szektorok, stb. kapcsolati struktúráit, aminek igen nagy haszna van. Véleményem szerint az antropológia a társadalmi hálók vizsgálatában egy olyan elméleti és módszertani eszközzel rendelkezik, mely képes a kutatás célcsoportjának társadalmi struktúráját jellemezni. Így válik a társadalmi hálók analízise a hagyományos kutatás hipotézisének forrásává.

Ebben a fejezetben a megközelítés lehetőségeinek és céljainak egy elképzelését mutattuk be. A folytatásban a tudományág fejlődésének történeti folyamatát fogjuk vizsgálni, hogy azután rátérhessünk a társadalmi kapcsolatháló-elemzés technikai és módszertani részleteinek bemutatására.