Sik Endre

Monitor-mozaikok

     A társadalomról átfogó képet rajzolni törekvő szociológiai adatfelvételekben mindig marad olyan „kis információ”, amit a „Nagy Kérdések” (társadalmi rétegződés, egyenlőtlenség) megválaszolása során nem használ fel a kutató. Ennek a maradék-információnak vagy az az oka, hogy egy adott „Nagy Válasz” megtervezésekor beépítik-felhasználják ugyan a „kis információt”, de önmagában a „kis információ” nem lesz elemzés tárgya, vagy oly módon sikkad el, hogy a „Nagy Kérdés” mellett nem tartja a kutató érdekesnek egy olyan „Kis Kérdés” megfogalmazását, ami pedig társadalmi relevanciával bír (közvélekedés van róla, a média emlegeti).
     A következő mini-elemzések az 1998. évi Társadalmi Monitorban (szerk. Szívós Péter és Tóth István György, TÁRKI, Budapest) fellelhető „kis információk” sokaságából mutatnak be néhányat.


Cigánynak lenni vagy/és nézve lenni

     Az elmúlt hónapokban szakmai körökben izgalmas és meglehetősen véres vita dúlt arról a kérdésről, hogy „Ki a cigány?” A Magyar Háztartás Panel (MHP) adatfelvételi gyakorlatát, mely szerint a kérdező ítélte meg, hogy a kérdezett cigánynak látszott-e vagy sem, éles kritikának vetette alá a Havas–Kemény–Kertesi trió, és korrekt, érdemi bírálattal illette a kisebbségvédelemért felelős országgyűlési biztos is.
      Mivel a TÁRKI Monitor-vizsgálatának célja (egyebek mellett) az, hogy a szakmai vitákhoz megfelelő adatokat nyújtson, ezért az 1999. évi kutatás során ugyanazon kérdőívben először a kérdezettől tudakoltuk meg, hogy mely nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozónak vallja magát, majd a kérdező az MHP-ben szokott módon megítélte, hogy a kérdezett cigány-e vagy sem. Ez a megoldás sem teszi lehetővé természetesen a „Nagy Probléma” eldöntését, de újabb adalékokkal szolgálhat a vitához, amennyiben lehetőségünk van az önmagukat cigánynak vallók és a mások által cigánynak nézettek megkülönböztetésére és társadalmi összetételük leírására.
      A kétféleképpen szerzett információ összevetéséből arra a megállapításra jutottunk, hogy igaz az a feltételezés, miszerint az önbevalláson (öntudatos cigányidentitáson vagy az eltagadhatatlan helyzetet alázatosan tudomásul vevő magatartáson) alapuló becslés a „ránézéses” (a többségi társadalom előítéletességeire alapozó) módszerrel végzett becslésnél kisebb arányt mutat. A Monitor-felvételben önbevallással a minta 2,3%-a lenne cigány. „Biztos ránézéssel” 2,2%, „bizonytalan megítélés” szerint 1,7% lenne cigánynak tekinthető. A magukat cigánynak vallók és a kérdezői megítélés szerint cigánynak „nézettek” halmazai közötti átfedéseket1 kiszűrve a teljes mintában a cigányok aránya rendre 2,3%, 4,4% és 5,9% lenne.
      A teljes mintához képest a magukat cigánynak vallók, illetve azok, akiket a kérdezők cigánynak néztek, a következő jellemzőket mutatják (1. táblázat).
      A cigányságukat vállalók fiatalabb, sokgyerekes, kisközségekben élők, akik szegények, és nélkülözve, munka nélkül rossz lakásokban élnek. Ilyen körülmények között hogyan is tudnák rejteni cigány származásukat?
      A cigánynak nézettek, de magukat cigánynak nem vallók sokban hasonlítanak az előző csoporthoz, ami nem meglepő, hiszen vagy azonosak velük, vagy éppen ezen hasonlóság miatt nézik őket cigánynak. Abból a szempontból azonban különböznek tőlük, hogy körükben a mintáénál nem magasabb a kisközségekben és rossz környéken vagy/és széteső házban élők aránya. Ez az eltérés vagy arra ad lehetőséget, hogy rejtsék cigány voltukat, vagy azt eredményezi, hogy hamisan nézzék (szegénységük, vö. „cigány életmódjuk”, miatt) őket cigánynak.
      A „bizonytalanul” cigánynak nézettek csoportja valamivel idősebb, viszonylag kevésbé szegény, de az első típushoz hasonlóan rossz környéken, rossz házban vagy/és rossz lakásban él, ami úgy tűnik, elég ahhoz, hogy cigánynak nézzék őket.
     
Jobban érzékelhető a cigányságukat vállalók és nem vállalók (vagy nem cigányok) közötti eltérés, ha társadalmi jellemvonásaikat nem a teljes mintához, hanem egymáshoz mérjük hozzá. A magukat cigánynak valló, illetve a kérdezők által „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem valló (mert rejtőzködne vagy mert valóban nem cigány származású) társadalmi csoportok egymás közti különbségeit a 2. táblázat mutatja be.
     
A magukat cigánynak vallók a másik két csoporthoz képest iskolázatlanabbak, nagyobb arányban tekintik magukat az alsó osztály tagjának, több közöttük a hívő és a községi lakos, sokgyerekes háztartásban élnek, többségüknek van valamennyi adóssága, a rokonokkal szorosabb kapcsolatot tartanak és sokat néznek hétköznap TV-t.
     
A „biztosan” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem vallók csoportjára a másik két csoporthoz képest jellemző, hogy sokan vannak közöttük, akik nélkülöznek, akik úgy vélik, „ma Magyarországon nem lehet becsületes úton meggazdagodni” és akiknek alacsonyak a jövedelmeik.
     
A „bizonytalanul” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem vallók csoportjára a másik két csoporthoz képest jellemző, hogy több közöttük a betegeskedő, a sorsába beletörődő, a szabályok kényszerű áthágását tényként elfogadó, a rendszeres újságolvasó, a kis létszámú, illetve nem családi háztartásban élő és a viszonylag jobb módú (több megtakarítással rendelkező, nagyobb jövedelmű).
     
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a szegénység, illetve az idős kor, a betegeskedés, a rossz lakáskörülmények valószínűsítik, hogy a kérdező cigánynak tekint valakit (miközben az vagy rejteni igyekszik cigány mivoltát, vagy nem is cigány).


Tudás és tévtudás az idegennyelv-tudásról

     A köztudat úgy tartja, hogy „magyar nem beszél idegen nyelv”, illetve hogy a kohorszspecifikus nyelvtudás miatt korunkat az idősebbek német tudásának „fogyása” és a fiatalok angol tudásának elterjedése jellemzi. E nyelvtudás-váltásban a magyar történelem „üti fel a fejét”, amennyiben a korábbi német dominanciát az angol–amerikai váltja fel.
     
Az alapadatok természetesen semmit nem mondanak a fenti állítások igazáról vagy hamis voltáról. A népesség 18%-a beszél valamilyen idegen nyelvet. Egyetlen idegen nyelvet beszél a kérdezettek 13, kettőt 48, ennél többet 1%-a. Legnagyobb arányban a németet (9%) és az angolt (7%), elenyésző mértékben az oroszt (2%), a franciát (1%) és „minden mást” (3%) beszélik a magyarok.
     
Egyetlen megjegyzés az alapadatokhoz. Mivel a kérdés tárgya az idegen nyelvek ismerete volt, nem egyértelmű, mit kezdjünk a hazai kisebbségek saját nyelvhasználatával. A kisebbségi nyelv a használója számára nem tekinthető idegen nyelvnek, hiszen ez az anyanyelve, ugyanakkor a magyar dominanciáját tekintve persze idegen nyelvnek is tekinthető. Empirikusan ez persze nem nagy gond, hiszen a mai Magyarország egyetlen nagyobb lélekszámú kisebbsége, a roma, nem beszél magas arányban cigányul (az „egyéb nyelven tud” választ adók aránya körükben nem magasabb, mint bármely más nemzetiség esetében). A német az egyetlen kisebbség, ahol a „saját-idegen nyelv” tudása nagy arányú (a mintába került, magát németnek tekintő 70 válaszadó több mint fele beszél németül), ők azonban a németül beszélők összességén belül alig több mint 10%-ot tesznek ki.
     
Ami a közvélekedésben élő „német–angol” kultúraváltás hiedelmét illeti, a 3. táblázat tanúsága szerint ez nem más, mint vaskos „fél-tévképzet”. Miközben ugyanis a fiatalabb korosztályokban az idősebbekhez képest valóban igen nagy mértékben megnő az angolul tudók száma, ugyanez jellemző a németül beszélőkre is. A különbség a két nyelvet beszélők korcsoportos megoszlásában annyi, hogy míg németül az idősebbek 6-8%-a is beszél, addig ilyen arányban csak a 31-45 év közöttiek beszélnek angolul, a 46-60 évesek körében az angolul beszélők aránya ennek már csak fele, 61 év felett pedig szinte eltűnik az angol tudás.

3. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya korcsoportonként (%)

  Angolul tud Németül tud
20 év alatti 28 21
21-25 éves 18 14
26-30 éves 10 11
31-35 éves 7 7
36-40 éves 6 8
41-45 éves 6 7
46-50 éves 3 9
51-55 éves 3 8
56-60 éves 4 6
61-65 éves 1 7
66-70 éves 1 7
71-75 éves 2 6
76 év feletti 1 8
Teljes minta 7 9

     Az angol tudás tehát nem a német tudás rovására terjed, mindössze arról van szó, hogy a fiatalabbak más nyelven (is) beszélnek, mint az idősebbek. A nyelvtudás mértéke a 20 év alattiak – és részben a 21-30 év közöttiek – körében szignifikánsan magasabb, mint az ennél idősebb korosztályokban (1. ábra).
     
Mindez természetesen csak vázlat, ami arra alkalmas, hogy később hipotéziseket alkothassunk e nemzedékközi rész-tévtudat valóságos természetéről. Például, hogy az idősebbek számára a német nyelv kultúraközvetítő volt, a fiataloknak csak házifeladat, a kultúrájuk igaziból az angol–amerikai pop-szleng, tehát mégis csak igaz a közfelfogás, csak igazságtartalmát rosszul mértük a nyelvtudás elterjedtségével.
     
A fentiek alapján kibontakozó nemzedékközi különbségek elemzése azonban azért is csupán első lépésnek tekintendő, mert figyelembe kell vennünk, hogy a nemzedékek iskolai végzettség és lakóhely szerint is eltérő összetételűek, márpedig e két metszetben a nyelvtudás éles eltéréseket mutat (4. táblázat)

4. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma iskolai végzettség és lakóhely szerint

  Angolul tud
(%)
Németül tud
(%)
Beszélt idegen
nyelvek száma
(átlag)
Nyolc általános 0 3 0,06
Szakmunkásképző 1 6 0,14
Szakközépiskola 0 6 0,10
Gimnázium 15 15 0,38
Főiskola 16 20 0,50
Egyetem 37 34 1,08
Község 2 7 0,13
Város 5 8 0,18
Megyeszékhely 11 11 0,28
Budapest 17 15 0,46
Teljes minta 7 9 0,23

      A 4. táblázat azt mutatja, hogy a gimnázium és az ennél magasabb iskolai végzettség, illetve a nagyvárosi lakóhely ugrásszerűen megnöveli az angol és a német nyelvtudás birtoklásának esélyét. Látható, hogy ez a trend kevésbé látványos a német nyelv esetében, ami a korábbi hipotézis további kiterjesztését támogathatja. Azt ugyanis, hogy az angol tudás eloszlása a társadalmi és a települési hierarchiában egyaránt egyenlőtlenebb, mint a németé, s ez elősegítheti a korosztályok közötti tévtudat elterjedését, hiszen az idősebbek egyben alacsonyabb iskolai végzettségűek és községi lakosok is egyben.
     
Hogy kiszűrjem e tényezők zavaró hatását, megvizsgáltam az idegennyelv-tudás mértékének alakulását a legalább gimnáziumi érettségivel rendelkezők körében (5. táblázat).

5. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma korcsoportonként a legalább gimnáziumi iskolai végzettséggel rendelkezők körében

  Angolul tud
(%)
Németül tud
(%)
Beszélt idegen
nyelvek száma
(átlag)
20 év alatti 58 31 1,08
21-25 éves 38 26 0,72
26-30 éves 26 21 0,70
31-35 éves 15 11 0,36
36-40 éves 15 11 0,38
41-45 éves 15 14 0,46
46-50 éves 7 18 0,37
51-55 éves 13 22 0,42
56-60 éves 2 15 0,24
61-65 éves 6 15 0,30
66-70 éves 3 15 0,34
71-75 éves 11 26 0,42
76 év feletti 13 30 0,67

     A magasabb iskolai végzettségűek körében az angol és a német tudás elterjedtsége korcsoportonként sokkal magasabb, mint a teljes mintában, de nagy eltérést az ott tapasztalttól csak két tekintetben találunk. Egyrészt a német nyelvtudáshoz képest az angol nyelvtudás-többlet a 30 év alattiak körében sokkal nagyobb, mint a teljes mintában, másrészt 70 év felett megnő mindkét (csakúgy, mint az összes) nyelvtudás mértéke. Az előbbi eltérés azzal járulhat hozzá a köz-tévtudathoz, hogy a magasabb iskolai végzettségűek körében tapasztalt fiatalkori angoltudás-többlet erőteljesebben hathat a nemzeti „hamistudatra”, mint azt a teljes minta kisebb eltérése alapján vélhetnénk. A képzettebb idős öregek nagyobb nyelvtudása a prekommunista időszak maradványa, amely túlélte a kommunizmust, ami alapján – ha nem vigyázunk – arra a tévkövetkeztetésre juthatunk, hogy a nyelvtudás meghosszabbítja az életet, szemben azzal a nem elvethető hipotézissel, hogy a hosszú élet és az idegen nyelv tudása egyaránt a magasabb társadalmi rétegek jussa.


Nagyotmondás és eltagadás

     Egy jövedelemfelvétel sikerességének kritériuma az, hogy milyen mértékben tudja csökkenteni a válaszoló „természetes” jövedelem-eltitkolásából fakadó torzítást. Az ember eredendő jóságának tételét el nem vető szakemberek megengedik ugyan, hogy a jövedelem-eltagadás oka nemcsak a tudatos eltagadás lehet, hanem az is, hogy nem könnyű pontosan számon tartani egy egész év összes jövedelmét. Ám akár a tudatos eltagadás, akár nem-tudás az oka, a szakmai közfelfogás szerint a jövedelemfelvételek során bevallott jövedelem a valódi jövedelemnek csupán egy része (töredéke?, elenyésző darabkája?).
      A Monitor-kérdőívben kétféleképpen tettünk kísérletet az egyéni jövedelmek nagyságának mérésére. Előbb megkértük a válaszadót, hogy becsülje meg, egy hónap alatt körülbelül mennyi „pénzt hoz haza” (ami felfogásunk szerint az éves nettó személyes jövedelem egytizenketted része önbevallásának felel meg). Ezután kérdések hosszú sorával, részletekbe menően végigkérdeztük az általunk elképzelhető összes jövedelemfajtáról, hogy a válaszadónak volt-e ilyen jövedelme, s ha igen, hány hónapon keresztül és mennyi. Ebből a sok jövedelem-elemből kiszámítottuk a fenti „jövedelem-önbecslésnek” megfelelő éves személyesjövedelem-mutatót.
     A szakmai közfelfogásnak megfelelő hipotézisem az volt, hogy az önbecsült jövedelem kisebb lesz a mért jövedelemnél, s kíváncsi voltam arra, hogy a társadalom mely csoportjaira jellemző az átlagosnál nagyobb mértékű jövedelemeltagadás.
      Feltételezésünkkel ellentétben azt tapasztaltam, hogy az önbecsült jövedelem átlaga magasabb volt a mértnél (363 ezer a 341 ezer forinttal szemben). Sőt nemcsak az átlag volt magasabb, hanem a medián és különösen a módusz is, és közelebb is esett az átlaghoz. Ez azt sejteti, hogy az önbecsült jövedelmek kevésbé torzítanak a ritkább magas jövedelmek miatt (miután az évi 5000 forint alatti jövedelmeket mindkét jövedelemmérési módszer alkalmazása során kihagytam az elemzésből). A kisebb szórásra utal a minimális és maximális érték közti különbség kisebb mértéke is (az önbecsült jövedelem minimuma és maximuma 18 000 és 4 800 000 forint, a mérté 7000 és 5 206 000 forint volt).
      Az a feltételezés tehát, hogy a mért adatok több jövedelem „befogására” alkalmasak, mint az „önbecslés” technikája, nem igazolható. Éppen ellenkezőleg, mikor az „önbecsült” jövedelemértékből kivontuk a mért jövedelem értékét, az átlag 11 000 forint volt. Ennyivel többet vallottak be a kérdezettek egyénenként és átlagosan annál, amit sok munkával mértünk.
      Az önbecsült és a mért jövedelem különbségének fenti átlagától felfelé és lefelé eső határának a teljes éves jövedelem 10-10%-os mértékű eltérését kijelölve definiáltam a „nagyotmondók” és az „elhallgatók” csoportját. Az előbbiek esetében az önbecslés, az utóbbiak esetében a mérés eredményezett nagyobb számított jövedelmet. Az előbbi csoportba a megkérdezettek 15, az utóbbiba 14%-a tartozott. A kérdés most már az, hogy mely társadalmi csoportokban fordulnak elő inkább a nagyotmondók és melyekben az elhallgatók.
      Az 2. ábra tanúsága szerint a mért jövedelem alapján képzett személyes jövedelemdecilisek esetében a nagyotmondók a legalsó decilisben nagymértékben, a magasabb decilisekben kisebb mértékben fordulnak elő.
      Az, hogy a kisjövedelműek között sokan vannak nagyotmondók, annyiban természetes, hogy ebben az esetben a mért jövedelem alacsonysága könnyen eredményezhetett „nagyotmondást”. Az igen magas arány azonban azt sejteti, hogy ezen nagyotmondók között nem csupán „túlmért”, hanem szegénységüket szégyenlő tudatos nagyotmondók is lehetnek.
      Ezzel szemben a nagyotmondók alacsony arányának viszonylagos változatlansága a mért jövedelemdecilisekben, illetve viszonylag magasabb arányuk a legnagyobb jövedelműek esetében arra utal, hogy az önbecslés ott is képes több jövedelmet „befogni”, mint a mérés idő- és pénzigényes technikája, ahol nagy a jövedelem s ahol ennek eltagadása lenne a várt reakció.
      Az „eltagadók” aránya a mért jövedelem növekedésével folyamatosan nő és a középső decilisek tájékán erősen megugrik (lásd 2. ábrát). Ez az összefüggés sok szót nem érdemel, hiszen magától értetődő, hogy ahol sikeresen mértünk magas jövedelmet, ott könnyebben nő meg az eltagadók aránya. Tanulságos mindenesetre, hogy ez az eltérés a közepes decilisek fölött nő meg, s az is az eredeti feltételezés igazát látszik alátámasztani, hogy a legmagasabb jövedelműek fele vadul eltagad az önbecslés során.
     
A nagyotmondók és az eltagadók arányát a háztartás mért egy főre jutó jövedelemdecilisei szerint vizsgálva azt találtam, hogy a kapcsolat részben gyengébb, részben pedig, hogy mind a nagyotmondók esetében tapasztalt lapos U-alakú kapcsolat, mind az elhallgatók esetében látott monoton növekvő kapcsolat megmaradt (3. ábra). A személyes nagyotmondás és eltagadás mértéke egyenlőtlenségének mértékét eszerint csökkenti a háztartás többi tagjai és a háztartás egésze mért jövedelmeinek decilisenkénti megoszlása.
     

1 Azokról, akik cigánynak vallották magukat (88 eset), az esetek túlnyomó részében (93%) a kérdezők is azt állították, hogy cigánynak látszanak. A kérdezők által „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak tekintett kérdezetteknek (165, illetve 55 eset) ugyanakkor csak 50, illetve 5%-a vallotta magát cigánynak. Három olyan eset is előfordult, hogy a kérdező határozottan nem tekintette a kérdezettet cigánynak, miközben az (korábban már) cigánynak vallotta magát.


1. táblázat
Azon jellemvonások, amelyek esetében a magukat cigánynak vallók és a cigánynak nézettek erősen* eltérnek a teljes mintától

 

Magukat
cigánynak
vallók

„Biztosan”
cigánynak
nézettek
„Bizonytalanul”
cigánynak
nézettek
Arányuk a teljes mintában (%) 2,3 2,2 1,7
1000 lakosnál kisebb község (%) 5
Születés éve (19..)       64 63 52
Éves egy főre jutó háztartási jövedelem
(ezer forint)
170 143 216
Adóssága van (%) 6
Nincs hűtőgépe (%)         12 8
Nincs mélyhűtője (%)          5
Nincs színes tévéje (%)          6
Havonta van likviditási gond (%) 5 5
Befejezetlen általános iskolai
végzettség (%)         
5
GYES, GYED (%)          9 8
Alkalmi munkás (%)         10 8
Munkanélküli (%)          7 4
Szociális segélyezett (%)         11 7
Munkaképes korú eltartott (%)          9 5
Elégedetlen az életpályájával (%) 9 7 5
     jövőjével (%)          5 5 4
     életszínvonalával (%)          9 5
     családjával (%)          7 9 6
     egészségével (%)          5 5 4
Háromgyerekes háztartás tagja (%)         18 5 4
Nem nukleáris családban él (%)          6 6
Háztartásnagyság (átlag fő)          5,1 5,6
Alsó osztályba tartozik (%)          7 5
Lakása: dohos (%)         7 11
     sötét (%)          9 7 4
     rossz levegőjű (%)          7
     aládúcolt (%)        15 12
     rossz a környék (%)         18 6
Sok a baj a lakással** (átlag) 0,9 0,9 0,8

* A táblázatban csak azokat a számértékeket közöljük, ahol az adott csoporban az érték a mintabeli aránynak – lásd a    táblázat első sorát – legalább kétszerese, illetve a teljes minta átlagától szignifikánsan eltér.

** A változó értéke 0 és 3 között mozoghat.

vissza


2. táblázat
A magukat cigánynak vallók, illetve a „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak tekintett csoportok jellemzői

  Cigánynak
vallja magát
„Biztosan”
cigánynak
tekintett
„Bizonytalanul”
cigánynak
tekintett
Összes cigány
vagy cigánynak
tekintett
N 88 83 52 224
Községi lakos (%) 61 39 42 49
Nélkülöző* %) 27 43 20 31
Adóssága van (%) 89 60 31 64
Rokonokhoz szokott
eljárni (%)
22 8 4 12
Befejezetlen nyolc általános
iskolai végzettsége van (%)
30 18 19 23
Rendszeresen gyógyszert szed (%) 42 34 54 42
Gondjaim többségén alig
tudok segíteni** (%)
32 26 46 33
Aki vinni akarja valamire,
rákényszerül arra,  hogy
áthágja a szabályokat** (%)
43 50 71 52
Ebben az országban becsületes
úton nem lehet eggazdagodni** (%)
50 73 53 59
Alsó osztályba tartozó* (%) 31 24 22 26
Hívő* (%) 43 30 30 35
Rendszeres újságolvasó* (%) 39 32 55 40
Legalább háromgyerekes
háztartás tagja (%)
28 10 8 17
Gyerektelen nem családi háztartás tagja (%) 11 15 42 20
Megtakarítás értéke (ezer Ft) 5,2 0,1 24,1 7,7
Hétvégi tévénézés (perc) 292 241 194 250
Éves személyes jövedelem (ezer Ft) 33 187 262 223

* Önjellemzés.
** A kijelentéssel egyetértők aránya.

vissza


1. ábra
A beszélt idegen nyelvek átlagos száma korcsoportoként*

* A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.

vissza


2. ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért éves személyes jövedelem decilisei szerint (%)

A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.

vissza


3. ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért egy főre jutó háztartási jövedelem decilisei szerint (%)

vissza