Sik Endre
Monitor-mozaikok
A társadalomról átfogó képet rajzolni
törekvő szociológiai adatfelvételekben mindig marad olyan „kis információ”, amit
a „Nagy Kérdések” (társadalmi rétegződés, egyenlőtlenség) megválaszolása során
nem használ fel a kutató. Ennek a maradék-információnak vagy az az oka, hogy egy
adott „Nagy Válasz” megtervezésekor beépítik-felhasználják ugyan a „kis
információt”, de önmagában a „kis információ” nem lesz elemzés tárgya, vagy oly
módon sikkad el, hogy a „Nagy Kérdés” mellett nem tartja a kutató érdekesnek egy
olyan „Kis Kérdés” megfogalmazását, ami pedig társadalmi relevanciával bír
(közvélekedés van róla, a média emlegeti).
A
következő mini-elemzések az 1998. évi Társadalmi Monitorban (szerk.
Szívós Péter és Tóth István György, TÁRKI, Budapest) fellelhető „kis
információk” sokaságából mutatnak be néhányat.
Cigánynak lenni vagy/és nézve lenni
Az elmúlt hónapokban szakmai körökben
izgalmas és meglehetősen véres vita dúlt arról a kérdésről, hogy „Ki a cigány?”
A Magyar Háztartás Panel (MHP) adatfelvételi gyakorlatát, mely szerint a kérdező
ítélte meg, hogy a kérdezett cigánynak látszott-e vagy sem, éles kritikának
vetette alá a Havas–Kemény–Kertesi trió, és korrekt, érdemi bírálattal illette a
kisebbségvédelemért felelős országgyűlési biztos
is.
Mivel a TÁRKI Monitor-vizsgálatának célja
(egyebek mellett) az, hogy a szakmai vitákhoz megfelelő adatokat nyújtson, ezért
az 1999. évi kutatás során ugyanazon kérdőívben először a kérdezettől tudakoltuk
meg, hogy mely nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozónak vallja magát, majd a
kérdező az MHP-ben szokott módon megítélte, hogy a kérdezett cigány-e vagy sem.
Ez a megoldás sem teszi lehetővé természetesen a „Nagy Probléma” eldöntését, de
újabb adalékokkal szolgálhat a vitához, amennyiben lehetőségünk van az önmagukat
cigánynak vallók és a mások által cigánynak nézettek megkülönböztetésére és
társadalmi összetételük leírására.
A kétféleképpen szerzett információ
összevetéséből arra a megállapításra jutottunk, hogy igaz az a feltételezés,
miszerint az önbevalláson (öntudatos cigányidentitáson vagy az eltagadhatatlan
helyzetet alázatosan tudomásul vevő magatartáson) alapuló becslés a „ránézéses”
(a többségi társadalom előítéletességeire alapozó) módszerrel végzett becslésnél
kisebb arányt mutat. A Monitor-felvételben önbevallással a minta 2,3%-a lenne
cigány. „Biztos ránézéssel” 2,2%, „bizonytalan megítélés” szerint 1,7% lenne
cigánynak tekinthető. A magukat cigánynak vallók és a kérdezői megítélés szerint
cigánynak „nézettek” halmazai közötti átfedéseket1 kiszűrve a
teljes mintában a cigányok aránya rendre 2,3%, 4,4% és 5,9% lenne.
A teljes mintához képest a magukat
cigánynak vallók, illetve azok, akiket a kérdezők cigánynak néztek, a következő
jellemzőket mutatják (1.
táblázat).
A cigányságukat vállalók
fiatalabb, sokgyerekes, kisközségekben élők, akik szegények, és nélkülözve,
munka nélkül rossz lakásokban élnek. Ilyen körülmények között hogyan is tudnák
rejteni cigány származásukat?
A cigánynak
nézettek, de magukat cigánynak nem vallók sokban hasonlítanak az előző
csoporthoz, ami nem meglepő, hiszen vagy azonosak velük, vagy éppen ezen
hasonlóság miatt nézik őket cigánynak. Abból a szempontból azonban különböznek
tőlük, hogy körükben a mintáénál nem magasabb a kisközségekben és rossz
környéken vagy/és széteső házban élők aránya. Ez az eltérés vagy arra ad
lehetőséget, hogy rejtsék cigány voltukat, vagy azt eredményezi, hogy hamisan
nézzék (szegénységük, vö. „cigány életmódjuk”, miatt) őket
cigánynak.
A „bizonytalanul” cigánynak
nézettek csoportja valamivel idősebb, viszonylag kevésbé szegény, de az első
típushoz hasonlóan rossz környéken, rossz házban vagy/és rossz lakásban él, ami
úgy tűnik, elég ahhoz, hogy cigánynak nézzék
őket.
Jobban érzékelhető a cigányságukat
vállalók és nem vállalók (vagy nem cigányok) közötti eltérés, ha társadalmi
jellemvonásaikat nem a teljes mintához, hanem egymáshoz mérjük hozzá. A magukat
cigánynak valló, illetve a kérdezők által „biztosan” vagy „bizonytalanul”
cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem valló (mert rejtőzködne vagy mert
valóban nem cigány származású) társadalmi csoportok egymás közti különbségeit a
2. táblázat
mutatja be.
A magukat cigánynak vallók a másik
két csoporthoz képest iskolázatlanabbak, nagyobb arányban tekintik magukat az
alsó osztály tagjának, több közöttük a hívő és a községi lakos, sokgyerekes
háztartásban élnek, többségüknek van valamennyi adóssága, a rokonokkal szorosabb
kapcsolatot tartanak és sokat néznek hétköznap
TV-t.
A „biztosan” cigánynak nézett, de
magukat cigánynak nem vallók csoportjára a másik két csoporthoz képest jellemző,
hogy sokan vannak közöttük, akik nélkülöznek, akik úgy vélik, „ma Magyarországon
nem lehet becsületes úton meggazdagodni” és akiknek alacsonyak a
jövedelmeik.
A „bizonytalanul” cigánynak nézett,
de magukat cigánynak nem vallók csoportjára a másik két csoporthoz képest
jellemző, hogy több közöttük a betegeskedő, a sorsába beletörődő, a szabályok
kényszerű áthágását tényként elfogadó, a rendszeres újságolvasó, a kis létszámú,
illetve nem családi háztartásban élő és a viszonylag jobb módú (több
megtakarítással rendelkező, nagyobb
jövedelmű).
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a
szegénység, illetve az idős kor, a betegeskedés, a rossz lakáskörülmények
valószínűsítik, hogy a kérdező cigánynak tekint valakit (miközben az vagy
rejteni igyekszik cigány mivoltát, vagy nem is cigány).
Tudás
és tévtudás az idegennyelv-tudásról
A köztudat úgy tartja, hogy „magyar
nem beszél idegen nyelv”, illetve hogy a kohorszspecifikus nyelvtudás miatt
korunkat az idősebbek német tudásának „fogyása” és a fiatalok angol tudásának
elterjedése jellemzi. E nyelvtudás-váltásban a magyar történelem „üti fel a
fejét”, amennyiben a korábbi német dominanciát az angol–amerikai váltja
fel.
Az alapadatok természetesen semmit
nem mondanak a fenti állítások igazáról vagy hamis voltáról. A népesség 18%-a
beszél valamilyen idegen nyelvet. Egyetlen idegen nyelvet beszél a kérdezettek
13, kettőt 48, ennél többet 1%-a. Legnagyobb arányban a németet (9%) és az
angolt (7%), elenyésző mértékben az oroszt (2%), a franciát (1%) és „minden
mást” (3%) beszélik a magyarok.
Egyetlen megjegyzés az
alapadatokhoz. Mivel a kérdés tárgya az idegen nyelvek ismerete volt, nem
egyértelmű, mit kezdjünk a hazai kisebbségek saját nyelvhasználatával. A
kisebbségi nyelv a használója számára nem tekinthető idegen nyelvnek, hiszen ez
az anyanyelve, ugyanakkor a magyar dominanciáját tekintve persze idegen nyelvnek
is tekinthető. Empirikusan ez persze nem nagy gond, hiszen a mai Magyarország
egyetlen nagyobb lélekszámú kisebbsége, a roma, nem beszél magas arányban
cigányul (az „egyéb nyelven tud” választ adók aránya körükben nem magasabb, mint
bármely más nemzetiség esetében). A német az egyetlen kisebbség, ahol a
„saját-idegen nyelv” tudása nagy arányú (a mintába került, magát németnek
tekintő 70 válaszadó több mint fele beszél németül), ők azonban a németül
beszélők összességén belül alig több mint 10%-ot tesznek
ki.
Ami a közvélekedésben élő
„német–angol” kultúraváltás hiedelmét illeti, a 3. táblázat tanúsága szerint ez
nem más, mint vaskos „fél-tévképzet”. Miközben ugyanis a fiatalabb
korosztályokban az idősebbekhez képest valóban igen nagy mértékben megnő az
angolul tudók száma, ugyanez jellemző a németül beszélőkre is. A különbség a két
nyelvet beszélők korcsoportos megoszlásában annyi, hogy míg németül az idősebbek
6-8%-a is beszél, addig ilyen arányban csak a 31-45 év közöttiek beszélnek
angolul, a 46-60 évesek körében az angolul beszélők aránya ennek már csak fele,
61 év felett pedig szinte eltűnik az angol tudás.
3. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya korcsoportonként (%)
Angolul tud | Németül tud | |
20 év alatti | 28 | 21 |
21-25 éves | 18 | 14 |
26-30 éves | 10 | 11 |
31-35 éves | 7 | 7 |
36-40 éves | 6 | 8 |
41-45 éves | 6 | 7 |
46-50 éves | 3 | 9 |
51-55 éves | 3 | 8 |
56-60 éves | 4 | 6 |
61-65 éves | 1 | 7 |
66-70 éves | 1 | 7 |
71-75 éves | 2 | 6 |
76 év feletti | 1 | 8 |
Teljes minta | 7 | 9 |
Az angol tudás tehát nem a német
tudás rovására terjed, mindössze arról van szó, hogy a fiatalabbak más nyelven
(is) beszélnek, mint az idősebbek. A nyelvtudás mértéke a 20 év alattiak – és
részben a 21-30 év közöttiek – körében szignifikánsan magasabb, mint az ennél
idősebb korosztályokban (1.
ábra).
Mindez természetesen csak vázlat,
ami arra alkalmas, hogy később hipotéziseket alkothassunk e nemzedékközi
rész-tévtudat valóságos természetéről. Például, hogy az idősebbek számára a
német nyelv kultúraközvetítő volt, a fiataloknak csak házifeladat, a kultúrájuk
igaziból az angol–amerikai pop-szleng, tehát mégis csak igaz a közfelfogás, csak
igazságtartalmát rosszul mértük a nyelvtudás
elterjedtségével.
A fentiek alapján kibontakozó
nemzedékközi különbségek elemzése azonban azért is csupán első lépésnek
tekintendő, mert figyelembe kell vennünk, hogy a nemzedékek iskolai végzettség
és lakóhely szerint is eltérő összetételűek, márpedig e két metszetben a
nyelvtudás éles eltéréseket mutat (4. táblázat)
4. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma
iskolai végzettség és lakóhely szerint
Angolul tud (%) |
Németül tud (%) |
Beszélt idegen nyelvek száma (átlag) | |
Nyolc általános | 0 | 3 | 0,06 |
Szakmunkásképző | 1 | 6 | 0,14 |
Szakközépiskola | 0 | 6 | 0,10 |
Gimnázium | 15 | 15 | 0,38 |
Főiskola | 16 | 20 | 0,50 |
Egyetem | 37 | 34 | 1,08 |
Község | 2 | 7 | 0,13 |
Város | 5 | 8 | 0,18 |
Megyeszékhely | 11 | 11 | 0,28 |
Budapest | 17 | 15 | 0,46 |
Teljes minta | 7 | 9 | 0,23 |
A 4. táblázat azt mutatja, hogy a
gimnázium és az ennél magasabb iskolai végzettség, illetve a nagyvárosi lakóhely
ugrásszerűen megnöveli az angol és a német nyelvtudás birtoklásának esélyét.
Látható, hogy ez a trend kevésbé látványos a német nyelv esetében, ami a korábbi
hipotézis további kiterjesztését támogathatja. Azt ugyanis, hogy az angol tudás
eloszlása a társadalmi és a települési hierarchiában egyaránt egyenlőtlenebb,
mint a németé, s ez elősegítheti a korosztályok közötti tévtudat elterjedését,
hiszen az idősebbek egyben alacsonyabb iskolai végzettségűek és községi lakosok
is egyben.
Hogy kiszűrjem e tényezők zavaró
hatását, megvizsgáltam az idegennyelv-tudás mértékének alakulását a legalább
gimnáziumi érettségivel rendelkezők körében (5. táblázat).
5. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma
korcsoportonként a legalább gimnáziumi iskolai végzettséggel rendelkezők
körében
Angolul tud (%) |
Németül tud (%) |
Beszélt idegen nyelvek száma (átlag) | |
20 év alatti | 58 | 31 | 1,08 |
21-25 éves | 38 | 26 | 0,72 |
26-30 éves | 26 | 21 | 0,70 |
31-35 éves | 15 | 11 | 0,36 |
36-40 éves | 15 | 11 | 0,38 |
41-45 éves | 15 | 14 | 0,46 |
46-50 éves | 7 | 18 | 0,37 |
51-55 éves | 13 | 22 | 0,42 |
56-60 éves | 2 | 15 | 0,24 |
61-65 éves | 6 | 15 | 0,30 |
66-70 éves | 3 | 15 | 0,34 |
71-75 éves | 11 | 26 | 0,42 |
76 év feletti | 13 | 30 | 0,67 |
A magasabb iskolai végzettségűek körében az angol és a német tudás elterjedtsége korcsoportonként sokkal magasabb, mint a teljes mintában, de nagy eltérést az ott tapasztalttól csak két tekintetben találunk. Egyrészt a német nyelvtudáshoz képest az angol nyelvtudás-többlet a 30 év alattiak körében sokkal nagyobb, mint a teljes mintában, másrészt 70 év felett megnő mindkét (csakúgy, mint az összes) nyelvtudás mértéke. Az előbbi eltérés azzal járulhat hozzá a köz-tévtudathoz, hogy a magasabb iskolai végzettségűek körében tapasztalt fiatalkori angoltudás-többlet erőteljesebben hathat a nemzeti „hamistudatra”, mint azt a teljes minta kisebb eltérése alapján vélhetnénk. A képzettebb idős öregek nagyobb nyelvtudása a prekommunista időszak maradványa, amely túlélte a kommunizmust, ami alapján – ha nem vigyázunk – arra a tévkövetkeztetésre juthatunk, hogy a nyelvtudás meghosszabbítja az életet, szemben azzal a nem elvethető hipotézissel, hogy a hosszú élet és az idegen nyelv tudása egyaránt a magasabb társadalmi rétegek jussa.
Nagyotmondás és eltagadás
Egy jövedelemfelvétel sikerességének
kritériuma az, hogy milyen mértékben tudja csökkenteni a válaszoló „természetes”
jövedelem-eltitkolásából fakadó torzítást. Az ember eredendő jóságának tételét
el nem vető szakemberek megengedik ugyan, hogy a jövedelem-eltagadás oka nemcsak
a tudatos eltagadás lehet, hanem az is, hogy nem könnyű pontosan számon tartani
egy egész év összes jövedelmét. Ám akár a tudatos eltagadás, akár nem-tudás az
oka, a szakmai közfelfogás szerint a jövedelemfelvételek során bevallott
jövedelem a valódi jövedelemnek csupán egy része (töredéke?, elenyésző
darabkája?).
A Monitor-kérdőívben
kétféleképpen tettünk kísérletet az egyéni jövedelmek nagyságának mérésére.
Előbb megkértük a válaszadót, hogy becsülje meg, egy hónap alatt körülbelül
mennyi „pénzt hoz haza” (ami felfogásunk szerint az éves nettó személyes
jövedelem egytizenketted része önbevallásának felel meg). Ezután kérdések hosszú
sorával, részletekbe menően végigkérdeztük az általunk elképzelhető összes
jövedelemfajtáról, hogy a válaszadónak volt-e ilyen jövedelme, s ha igen, hány
hónapon keresztül és mennyi. Ebből a sok jövedelem-elemből kiszámítottuk a fenti
„jövedelem-önbecslésnek” megfelelő éves
személyesjövedelem-mutatót.
A szakmai
közfelfogásnak megfelelő hipotézisem az volt, hogy az önbecsült jövedelem kisebb
lesz a mért jövedelemnél, s kíváncsi voltam arra, hogy a társadalom mely
csoportjaira jellemző az átlagosnál nagyobb mértékű
jövedelemeltagadás.
Feltételezésünkkel
ellentétben azt tapasztaltam, hogy az önbecsült jövedelem átlaga magasabb volt a
mértnél (363 ezer a 341 ezer forinttal szemben). Sőt nemcsak az átlag volt
magasabb, hanem a medián és különösen a módusz is, és közelebb is esett az
átlaghoz. Ez azt sejteti, hogy az önbecsült jövedelmek kevésbé torzítanak a
ritkább magas jövedelmek miatt (miután az évi 5000 forint alatti jövedelmeket
mindkét jövedelemmérési módszer alkalmazása során kihagytam az elemzésből). A
kisebb szórásra utal a minimális és maximális érték közti különbség kisebb
mértéke is (az önbecsült jövedelem minimuma és maximuma 18 000 és
4 800 000 forint, a mérté 7000 és 5 206 000 forint
volt).
Az a feltételezés tehát, hogy a mért
adatok több jövedelem „befogására” alkalmasak, mint az „önbecslés” technikája,
nem igazolható. Éppen ellenkezőleg, mikor az „önbecsült” jövedelemértékből
kivontuk a mért jövedelem értékét, az átlag 11 000 forint volt. Ennyivel
többet vallottak be a kérdezettek egyénenként és átlagosan annál, amit sok
munkával mértünk.
Az önbecsült és a mért
jövedelem különbségének fenti átlagától felfelé és lefelé eső határának a teljes
éves jövedelem 10-10%-os mértékű eltérését kijelölve definiáltam a
„nagyotmondók” és az „elhallgatók” csoportját. Az előbbiek esetében az
önbecslés, az utóbbiak esetében a mérés eredményezett nagyobb számított
jövedelmet. Az előbbi csoportba a megkérdezettek 15, az utóbbiba 14%-a
tartozott. A kérdés most már az, hogy mely társadalmi csoportokban fordulnak elő
inkább a nagyotmondók és melyekben az elhallgatók.
Az 2. ábra tanúsága
szerint a mért jövedelem alapján képzett személyes jövedelemdecilisek esetében a
nagyotmondók a legalsó decilisben nagymértékben, a magasabb decilisekben kisebb
mértékben fordulnak elő.
Az, hogy a
kisjövedelműek között sokan vannak nagyotmondók, annyiban természetes, hogy
ebben az esetben a mért jövedelem alacsonysága könnyen eredményezhetett
„nagyotmondást”. Az igen magas arány azonban azt sejteti, hogy ezen nagyotmondók
között nem csupán „túlmért”, hanem szegénységüket szégyenlő tudatos nagyotmondók
is lehetnek.
Ezzel szemben a nagyotmondók
alacsony arányának viszonylagos változatlansága a mért jövedelemdecilisekben,
illetve viszonylag magasabb arányuk a legnagyobb jövedelműek esetében arra utal,
hogy az önbecslés ott is képes több jövedelmet „befogni”, mint a mérés idő- és
pénzigényes technikája, ahol nagy a jövedelem s ahol ennek eltagadása lenne a
várt reakció.
Az „eltagadók” aránya a mért
jövedelem növekedésével folyamatosan nő és a középső decilisek tájékán erősen
megugrik (lásd 2. ábrát). Ez az összefüggés sok szót nem érdemel, hiszen magától
értetődő, hogy ahol sikeresen mértünk magas jövedelmet, ott könnyebben nő meg az
eltagadók aránya. Tanulságos mindenesetre, hogy ez az eltérés a közepes
decilisek fölött nő meg, s az is az eredeti feltételezés igazát látszik
alátámasztani, hogy a legmagasabb jövedelműek fele vadul eltagad az önbecslés
során.
A nagyotmondók és az eltagadók
arányát a háztartás mért egy főre jutó jövedelemdecilisei szerint vizsgálva azt
találtam, hogy a kapcsolat részben gyengébb, részben pedig, hogy mind a
nagyotmondók esetében tapasztalt lapos U-alakú kapcsolat, mind az elhallgatók
esetében látott monoton növekvő kapcsolat megmaradt (3. ábra). A
személyes nagyotmondás és eltagadás mértéke egyenlőtlenségének mértékét eszerint
csökkenti a háztartás többi tagjai és a háztartás egésze mért jövedelmeinek
decilisenkénti megoszlása.
1 Azokról, akik cigánynak vallották magukat (88 eset), az esetek túlnyomó részében (93%) a kérdezők is azt állították, hogy cigánynak látszanak. A kérdezők által „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak tekintett kérdezetteknek (165, illetve 55 eset) ugyanakkor csak 50, illetve 5%-a vallotta magát cigánynak. Három olyan eset is előfordult, hogy a kérdező határozottan nem tekintette a kérdezettet cigánynak, miközben az (korábban már) cigánynak vallotta magát.
1. táblázat
Azon jellemvonások, amelyek esetében a magukat
cigánynak vallók és a cigánynak nézettek erősen* eltérnek a
teljes mintától
Magukat |
„Biztosan” cigánynak nézettek |
„Bizonytalanul” cigánynak nézettek | |
Arányuk a teljes mintában (%) | 2,3 | 2,2 | 1,7 |
1000 lakosnál kisebb község (%) | 5 | – | – |
Születés éve (19..) | 64 | 63 | 52 |
Éves egy főre jutó háztartási jövedelem (ezer forint) |
170 | 143 | 216 |
Adóssága van (%) | 6 | – | – |
Nincs hűtőgépe (%) | 12 | 8 | – |
Nincs mélyhűtője (%) | 5 | – | – |
Nincs színes tévéje (%) | – | 6 | – |
Havonta van likviditási gond (%) | 5 | 5 | – |
Befejezetlen általános iskolai végzettség (%) |
5 | – | – |
GYES, GYED (%) | 9 | 8 | – |
Alkalmi munkás (%) | – | 10 | 8 |
Munkanélküli (%) | – | 7 | 4 |
Szociális segélyezett (%) | 11 | 7 | – |
Munkaképes korú eltartott (%) | 9 | 5 | – |
Elégedetlen az életpályájával (%) | 9 | 7 | 5 |
jövőjével (%) | 5 | 5 | 4 |
életszínvonalával (%) | 9 | – | 5 |
családjával (%) | 7 | 9 | 6 |
egészségével (%) | 5 | 5 | 4 |
Háromgyerekes háztartás tagja (%) | 18 | 5 | 4 |
Nem nukleáris családban él (%) | 6 | 6 | – |
Háztartásnagyság (átlag fő) | 5,1 | 5,6 | – |
Alsó osztályba tartozik (%) | 7 | 5 | – |
Lakása: dohos (%) | 7 | 11 | – |
sötét (%) | 9 | 7 | 4 |
rossz levegőjű (%) | – | 7 | – |
aládúcolt (%) | 15 | 12 | – |
rossz a környék (%) | 18 | – | 6 |
Sok a baj a lakással** (átlag) | 0,9 | 0,9 | 0,8 |
* A táblázatban csak azokat a számértékeket közöljük, ahol az adott csoporban az érték a mintabeli aránynak – lásd a táblázat első sorát – legalább kétszerese, illetve a teljes minta átlagától szignifikánsan eltér.
** A változó értéke 0 és 3 között mozoghat.
2. táblázat
A magukat cigánynak vallók, illetve a „biztosan” vagy
„bizonytalanul” cigánynak tekintett csoportok jellemzői
Cigánynak vallja magát |
„Biztosan” cigánynak tekintett |
„Bizonytalanul” cigánynak tekintett |
Összes cigány vagy cigánynak tekintett | |
N | 88 | 83 | 52 | 224 |
Községi lakos (%) | 61 | 39 | 42 | 49 |
Nélkülöző* %) | 27 | 43 | 20 | 31 |
Adóssága van (%) | 89 | 60 | 31 | 64 |
Rokonokhoz szokott eljárni (%) |
22 | 8 | 4 | 12 |
Befejezetlen nyolc általános iskolai végzettsége van (%) |
30 | 18 | 19 | 23 |
Rendszeresen gyógyszert szed (%) | 42 | 34 | 54 | 42 |
Gondjaim többségén alig tudok segíteni** (%) |
32 | 26 | 46 | 33 |
Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy áthágja a szabályokat** (%) |
43 | 50 | 71 | 52 |
Ebben az országban becsületes úton nem lehet eggazdagodni** (%) |
50 | 73 | 53 | 59 |
Alsó osztályba tartozó* (%) | 31 | 24 | 22 | 26 |
Hívő* (%) | 43 | 30 | 30 | 35 |
Rendszeres újságolvasó* (%) | 39 | 32 | 55 | 40 |
Legalább háromgyerekes háztartás tagja (%) |
28 | 10 | 8 | 17 |
Gyerektelen nem családi háztartás tagja (%) | 11 | 15 | 42 | 20 |
Megtakarítás értéke (ezer Ft) | 5,2 | 0,1 | 24,1 | 7,7 |
Hétvégi tévénézés (perc) | 292 | 241 | 194 | 250 |
Éves személyes jövedelem (ezer Ft) | 33 | 187 | 262 | 223 |
*
Önjellemzés.
** A
kijelentéssel egyetértők aránya.
1. ábra
A beszélt idegen nyelvek átlagos száma korcsoportoként*
* A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.
2. ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért éves
személyes jövedelem decilisei szerint (%)
A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.
3. ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért egy főre
jutó háztartási jövedelem decilisei szerint (%)